Édesapám és Édesanyám saját vállalkozást folytatnak, ugyanakkor mindketten végeztek teológiát. Édesapám emellett agrármérnöki diplomát is szerzett, Édesanyám pedig rendelkezik szociálpedagógiai diplomával is, és most vallástudományi szakon folytatja az ismeretszerzést. Velük, és egy évvel fiatalabb Húgommal alkotunk egy családot, aki jelenleg a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában tanít olasz nyelvet. Van egy párom, aki 3 diplomával rendelkezik és képzésszervezőként dolgozik, emellett pedig a nyíregyházi Mandala Dalszínházban tölt be statiszta szerepeket. Ő is igyekszik majd szolgálni a gyülekezet közösségét.Általános iskolai tanulmányaimat a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskolában kezdtem el, de időközben hatosztályos gimnáziumra váltottam, amit a debreceni Szent József Gimnáziumban végeztem el. Utóbbi intézmény meghatározó lelki és szellemi táplálékot nyújtott számomra, ezért középiskolai éveimre mindig nagy örömmel tekintek vissza. Sportosztályba jártam, az osztályközösség pedig összetartó volt.Sokáig nem szándékoztam a lelkipásztori életpályára lépni, de olyan csodálatos események történtek a családunk életében, hogy úgy éreztem, meg kell hálálnom Istennek azt a rengeteg jót, amit kaptam tőle. Emiatt adtam be a jelentkezésemet a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre, ahonnan a Jó Isten kegyelméből, Nyíregyházára kerültem hatodévre. Egyetemi éveim alatt igyekeztem különféle szolgálatokkal hozzájárulni a hallgatótársak mindennapjaihoz. Rendszeresen vállaltam szerepet a diákság ünnepi megemlékezésein, előadásain. Emellett két tanévben is a Sportbizottság elnökeként szolgálhattam. Az egyetemünk labdarúgócsapatában is aktív csapattag voltam, és vagyok mind a mai napig.

Nagy hangsúlyt kapott a sport az életemben. Kilenc évig futballoztam, három évig játékvezetőként tevékenykedtem. A sport mellett azonban a magyar irodalom és kultúra is meghatározó szerepet kapott az évek során. Isten kegyelméből, hét éven keresztül kaptam gyermekszerepeket a Csokonai Színházban, ezenkívül pedig rendszeresen jártam szavalóversenyekre, amelyeket rendre jó eredményekkel zártam. Azt azonban megtanultam, hogy minden, amit learattam, kivétel nélkül Atyám érdeme, aki felruházott engem egy bizonyos mértékű talentummal. Ezeket a talentumokat azonban innentől kezdve, elsődlegesen a lelkipásztori szolgálatban szeretném kamatoztatni az Ő dicsőségére.Voltak nehéz időszakaim, de hála az Úrnak, minden ilyen időszak a megerősödésemet szolgálta. Amit mindennél fontosabbnak vélek kiemelni, az az, hogy önerőből egyetlen lépést sem tudtam volna eredményesen megtenni életemben. A Teremtő mellett a kedves szüleim is mindenben erősítettek és támogattak, amiben csak tudtak, és rengeteg áldozatot hoztak értem. Így hát semmim nincs, amit ne kaptam volna, ezért dicsőség legyen a mi Urunknak mindenkor!Isten akaratából, mostantól Tiszadob közösségét szolgálhatom! Megtisztelő és komoly feladat. Éppen ezért, az az ember szeretnék lenni ebben a közösségben, aki legjobb tudása szerint és a legnagyobb jószándékkal fordul bárki felé, akinek erre szüksége van. Én, mint a Tiszadobi Református Egyházközség lelkipásztora, azért jöttem, hogy mindenkit hívogassak Isten közelségébe, és megtapasztalhassa azt a csodát, amivel Ő ajándékozta meg az embert, s felismerje azt a gondviselést, amiben nap mint nap részesül - talán a tudta nélkül.Kedves Testvéreim! Térjünk vissza Teremtőnkhöz és kezdjük újra életünket Vele! Gyertek el a gyülekezet közösségébe, és tapasztaljátok meg, hogy micsoda gazdagság Istenhez tartozni! Találkozzunk hát Tiszadobon, ismerjük meg egymást - és ami még fontosabb, ismerjük meg Istent, aki mindennél jobban szeret minket!